A Multi-level Marketing egy gyakran és sokoldalúan tárgyalt és kritizált téma, mert sokan összekeverik, illetve azonosítják a piramisjátékkal a médiában, interneten és egyéb úton hozzájutott téves, és hiányos információk miatt. Célunk a kedves olvasót hozzásegíteni ahhoz, hogy a megfelelő szabályok, objektív tények ismeretében alkosson véleményt a Multi Level Marketingről, illetve a már tapasztalt hálózatépítők is konkrét válaszokat tudjanak adni az ehhez hasonló kérdésekre, kijelentésekre: „MLM=Piramis!?”, „csalás!?”, „mi a különbség?”.

Mikor is illegális egy hálózat?:

Akkor beszélünk illegálisan működő rendszerről, ha a kért összegért nem jár termék/szolgáltatás csupán fizetési ígéret arra, hogy majd egyszer, valamikor sokkal többet fog visszakapni. A piramisjáték lényegében arról szól, hogy a tagoknak megígért pénzt egy alsóbb szintről, az újonnan csatlakozott emberek tagdíjából finanszírozzák (és nem a termék árából, vagy a szolgáltatás ellenértékéből). Az elmés, de tisztességtelen mechanizmust a húszas évek Chicagójában találta ki egy olasz bevándorló, Charles Ponzi, aki a hazájában elhíresült úgynevezett Szent Antal-lánc elméletet vette alapul: „Küldjetek alamizsnát néhány megadott címre és adjátok meg a címeteket másoknak, hogy azok nektek küldjenek. Akik megszakítják a láncot, vétenek a keresztényi alamizsnálkodás kötelessége ellen.” Ponzi minden pillanatban azon gondolkodott, hogyan is tudna kevés munkával meggazdagodni. A megoldást 1919 augusztusában egy Spanyolországból érkezett levél hozta, pontosabban a borítékban talált kupon, amelyet a válasz föladásához szükséges bélyegre lehetett beváltani az Egyesült Államokban. Ponzi rájött, hogy akár 400 százalékos profitot is elérhet, ha Európában megvásárolja a kupont és azt az Egyesült Államokban beváltja, majd az így beváltott bélyeget pénzzé teszi. Először barátaitól és ismerőseitől gyűjtött pénzt azzal az ígérettel, hogy a kuponüzletből kilencven nap alatt ötven százalékos hozamot fizet nekik. A nagy visszhangot kapott befektetés őrület nyomán egyre többen kezdték feszegetni a mesés haszon forrását. A Ponzi-mítoszt az kezdte ki, hogy a titok nyitja több kutatónak is feltűnt: az állítólagos extraprofithoz szükséges, néhány cent értékű kuponokból tonnaszám kellett volna Európában vásárolni, majd az USA-ba hajózni és ott beváltani, ami logisztikailag lényegében képtelenség. A lavina akkor indult el, amikor Massachusetts államügyésze meggyőzte Ponzit, hogy amíg egy auditor át nem vizsgálja a cége könyveit, ne fogadjon el újabb bevételeket. Ekkor azonnal megsokasodtak a pénzüket kivenni szándékozók, a kifizetések pedig elakadtak. Ponzi végül csalás miatt szövetségi börtönbe került. A fenti történetnek köszönhetően az angol nyelvben a pénzügyi svindli e válfaját mai napig = „Ponzi-scheme”-nek nevezik. 

A piramisjátékot a törvény bünteti, mivel sem kézzel fogható termék, sem szolgáltatás, sem bármilyen igényt kielégítő dolog nincs. Az ajánlással, becsatlakozással folytatott MLM rendszerű termékértékesítés viszont legális. A piramisjáték játékelméleti szempontból zárt rendszer, tehát összességében annyi pénzt nyernek a nyertesek, amennyit a vesztesek elveszítenek. A piramisjátékban csak az új tagok befizetéseiből képződnek a csúcson álló bevételei, az MLM hálózatba azonban folyamatosan áramlik a termékek termelői és fogyasztói ára közötti különbözet.  Ahhoz, hogy egy adott esetben konkrétan el tudja dönteni az illető, hogy legális vagy nem legális hálózattal áll-e szembe, legfontosabb megvizsgálni, hogy miért fog pénzt kapni. Az a hálózat, ahol csak az új tagok beszerzéséért kapna jutalékot, illegális. A jövedelem első forrása a termék értékesítéséből/szolgáltatás nyújtásából kell, hogy származzon. Csak akkor legitim az MLM cég, ha speciális termékei a rendszerbe lépés nélkül is megvásárolhatók. 

A pilótajátékokat a föld nemzeteinek többsége a törvény erejével bünteti. Magyarországon a piramisjáték szervezése csak 1996. augusztus 15-étől vált büntetendő cselekménnyé (1996. évi LII tv.). 299/C.§: „Aki mások pénzének előre meghatározott formában történő és kockázati tényezőket is tartalmazó módon való összegyűjtésén és szétosztásán alapuló olyan játékot szervez, amelyben a láncszerűen bekapcsolódó résztvevők a láncban előttük álló résztvevők számára közvetlenül, vagy a szervező útján pénzbefizetést vagy más szolgáltatást teljesítenek, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” 

Az MLM rendszer sajátosságai hasonlóságot mutatnak a piramisjáték lényegével, ez a tevékenység azonban nem tartozik a Büntető Törvénykönyv hatálya alá, mivel tényleges, reális értékesítésről van ebben az esetben szó. A hálózati eladás lényege ugyanis abban rejlik, hogy a termékek értékesítése nem hagyományos úton történik, hanem a hálózatba belépő tag feladata a termékek értékesítése, a szolgáltatásnyújtás. Mivel a tag segít a terméket értékesíteni (pl: ránctalanító krém, vitamin, étrend-kiegészítő) illetve a szolgáltatást eladni (pl: biztosítást kötni), ezért jutalékot kap. Ha belegondolunk, a mindenki számára ismert, hétköznapi gyártó-nagykereskedő-kiskereskedő-fogyasztó vonal esetében is hasonló a helyzet, akik „jutalmukat” az árrés segítségével kapják meg.

Dr. Strasser Tibor ügyvéd rendkívül találó megfogalmazása segíthet bennünket a piramisjáték és az MLM megkülönböztetésében: „a piramisjáték lényege, hogy a pénzfizetést követően az illetőnek nincs ráhatása a pénz visszaszerzésére”. Összegezve: Ha nem látható egy rendszerben termék, vagy szolgáltatás, és a pénz befizetése után az érintett csak reménykedni tud, hogy vissza fogja kapni a pénzét, de aktívan nem tud semmit tenni azért, nos azpiramisjáték!